𝐑𝐹𝐩á𝐧𝐱𝐚, 𝟏𝟗𝟖𝟏–𝟏𝟗𝟖𝟗

Az Ă©hsĂ©g RomĂĄniĂĄban nem kiĂĄltĂĄssal kezdƑdött, hanem csendelđŸ€

A ’80-as Ă©vekben az emberek nem azt mondtĂĄk: „éhesek vagyunk”.Azt mondtĂĄk: „ma nincs”. Majd holnap meglĂĄtjuk.

A blokkokban (panel­lakĂĄsoban) reggel fƑztek meg mindent az egĂ©sz napra. Nem hagyomĂĄnybĂłl. Hanem mert nem lehetett tudni, estĂ©re lesz-e mĂ©g bĂĄrmi.

A kenyĂ©r jegyre ment. Az olaj is. A cukrot „kartonra” adtĂĄk. Mi gyerekek pontosan tudtuk, hogy hĂĄny szelet jut nekĂŒnk. Nem kĂ©rdeztĂŒnk
. Nem kĂ©rtĂŒnk
HiĂĄba is prĂłbĂĄltuk volnađŸ«©

Az iskolĂĄban (amikor praktikĂĄzni vittek) akik gyorsabban ettek, kinyaltĂĄk a tĂĄnyĂ©rt. Akik utoljĂĄra vĂ©geztek
nem nĂ©ztek körĂŒl.

Falun az embereknek mĂ©g volt földjĂŒk. VĂĄrosban sor volt. Sor tejĂ©rt, hajnali nĂ©gytƑl. Sor hĂșsĂ©rt, amikor „behoztĂĄk”. Sor Ășgy, hogy nem is tudtad, miĂ©rt ĂĄllsz. NĂ©ha ĂŒres kĂ©zzel mentĂŒnk haza. MĂĄskor egy ĂŒveg tejjel,amit Ășgy szorĂ­tottunk magunkhoz, mintha Ă©lt volna! Az anyĂĄk igyekeztek többnek lĂĄttatni az Ă©telt. HosszĂș levesek. VĂ©konyra vĂĄgott krumpli. LĂ©be ĂĄztatott kenyĂ©r. PanĂ­rozott parizer ( a romĂĄniai „gasztro-tĂșlĂ©lĂ©s” egyik klasszikusa đŸ„šđŸł) IsmerƑs ?

Az apĂĄk azt mondtĂĄk, nem Ă©hesek. A gyerekek tudtĂĄk, hogy hazudnak. Voltak, akik Ă©hesen mentek dolgozni. MĂĄsok a gyĂĄrbĂłl loptak. Nem eladni. Hanem hogy hazavigyenek valamit, ami ehetƑ volt. Ment az ĂĄrĂș csere, egy rĂșd szalĂĄmi 2 csomag Kent😎

Mi gyerekek bĂ©lyeget cserĂ©ltĂŒnk szalvĂ©tĂĄra
Este korĂĄn leoltottĂĄk a villanyt. Áram is csak adott Ăłraközökben volt! A meleg is
A lakĂĄsokban csend volt. Nem azĂ©rt, mert nem lett volna mit mondani. Hanem mert az Ă©hsĂ©grƑl nem beszĂ©lnek. Az elmĂșlik. Az Ă©vek teltek. A rendszer megbukott. De akik ĂĄtĂ©ltĂ©k a ’80-as Ă©vek Ă©hsĂ©gĂ©t,ma is Ăłvatosan törik a kenyeret. Ma sem dobnak ki Ă©telt. Ma is azt mondjĂĄk: „jĂł, majd holnap eszĂŒnk”.Nem fukarsĂĄgbĂłl. EmlĂ©kezetbƑl.

Ha megĂ©lted azokat az Ă©veket,tudod, hogy ez nem törtĂ©net. Ez emlĂ©k. Persze Boomerek vagyunk, abbĂłl a fajtĂĄbĂłl akik mĂ©g tudjĂĄk, milyen az, amikor: ‱ a panĂ­rozott parizer ĂŒnnepi Ă©tel volt, ‱ a kenyĂ©r nem kerĂŒlt a kukĂĄba, ‱a „ma nincs, majd holnap” teljesen normĂĄlis mondat volt, ‹és a nosztalgia nem filter, hanem tapasztalat. Nem trend. Nem retro-divat. Életiskola.

📝 ‘Dr. KovĂĄcs Cs.Tibor ĂșjsĂĄgĂ­rĂł, publicista ForrĂĄs: radiokoko.ro

Vélemény, hozzåszólås?

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk