🩵🌧️ Az esőcseppek, akik vigasztalni jöttek

Terápiás mese szomorú napokra – amikor belül is esik az eső

Volt egyszer egy kislány, akit Emilinek hívtak.

Szelíd tekintetű, csendes kisgyerek volt, aki gyakran nézett ki az ablakon, mintha valami mást látna ott, mint amit a felnőttek.

Egyik reggel, mikor felébredt, szürke felhők borították be az eget. Az eső lassan, halkan kezdett hullani az ablakpárkányra. 🌫️🌧️Aznap senki sem ért rá vele játszani. Anya dolgozott, apa telefonált, a barátai pedig elmentek kirándulni – nélküle.

Emili úgy érezte, teljesen egyedül maradt a világban. Leült az ablakhoz, és csak nézte, ahogy az esőcseppek lecsorognak az üvegen.

– Miért érzem magam így? 🥺 – suttogta.

– Olyan, mintha belül is esne…

Ahogy ezt kimondta, valami különös történt. Egy csepp az ablakon megállt, nem folyt tovább. Majd hirtelen megmozdult. Kicsi szemei lettek, és pici szája, és megszólalt:

– Szia, Emili. Mi vagyunk a Vigaszcseppek. Azért jöttünk, mert láttuk, hogy sír a szíved.

– Hogy értitek, hogy láttátok? – kérdezte döbbenten.

– Mi esőcseppek mindig akkor jelenünk meg, amikor valaki szomorú, és nem meri kimondani. Mi segítünk sírni helyetted – vagy veled együtt. 💧🩵

Emili halkan felsóhajtott. Egy másik csepp is megszólalt:

– Emlékszel arra a napra, amikor az anyukád megölelt, csak úgy, szó nélkül?

– Igen…

– suttogta Emili.

– Akkor is ott voltunk.

Mi őrizzük az ilyen emlékeket. Nem vagy egyedül.

💞Ezután a cseppek elkezdtek mesélni neki. Mindegyik egy érzésről szólt: egyik a bánatról, másik a csalódásról, a harmadik a reményről, a negyedik a bátorságról, és az ötödik… az örömkönnyekről.

Ahogy a mesék elérték a szívét, Emili szeme megtelt könnyel – de most nem volt félelmetes sírni. Olyan volt, mintha megengedhetné végre magának, hogy fájjon, amit eddig elfojtott. 😢🙂

Amikor már csak az utolsó csepp maradt, az így szólt:

– Most, hogy kiengedted, ami fájt, már helyet csináltál annak, ami gyógyít. A szeretet, az ölelés, a fény… már úton van hozzád. 🌈Ekkor elállt az eső. Az ég szürkéje mögül egy halvány napsugár tört elő, és Emili arcára vetült. Melegen, halkan. Mintha azt mondta volna:

„Már nem vagy egyedül.”

Emili felállt, megigazította a haját, és odament anyukájához.

– Anya… most nagyon szeretnék egy ölelést. 💗

Anya mosolyogva kitárta a karját, és azt mondta:

– Éreztem, hogy jönni fogsz.

Néha a legnagyobb szeretet csendben érkezik – mint az eső.🌦️

Üzenet a meséből: A szomorúság nem baj. Néha csak annyit jelent, hogy ideje egy kis „lelki esőnek”. És ha hagyjuk, hogy essen, utána mindig kisüt a nap. 🌞

✒️Kovács Cs.Tibor 📚 író, 🗞újságíró 🧾 publicista

———

🩵🌧️ The raindrops who came to comfort

Therapeutic fairy tale for sad days – when it rains inside tooOnce upon a time there was a little girl named Emili.

She was a gentle-looking, quiet little child who often looked out the window, as if she saw something different there than what adults saw. One morning, when she woke up, gray clouds covered the sky. The rain began to fall slowly, softly on the windowsill. 🌫️🌧️

That day, no one had time to play with her. Mom was working, dad was on the phone, and her friends went on a trip – without her. Emili felt like she was left completely alone in the world.

She sat by the window and just watched the raindrops roll down the glass.– Why do I feel like this? 🥺 – she whispered.

– It’s as if it’s raining inside too…As she said this, something strange happened. A drop on the window stopped, stopped flowing.

Then suddenly she moved. Her eyes became small, and her mouth was small, and she spoke:

– Hi, Emili. We are the Comfort Drops. We came because we saw your heart crying.

– What do you mean, you saw? – she asked in shock.

– We raindrops always appear when someone is sad and doesn’t dare to say it. We help you cry for you – or with you. 💧🩵

Emili sighed softly. Another drop spoke:

– Do you remember the day your mother hugged you, just like that, without a word?

– Yes… – Emili whispered.- We were there then too. We preserve such memories. You are not alone. 💞

Then the drops began to tell her stories. Each one was about a feeling: one about sadness, another about disappointment, the third about hope, the fourth about courage, and the fifth… about tears of joy. As the tales reached her heart, Emili’s eyes filled with tears – but now it wasn’t scary to cry. It was as if she could finally allow herself to feel the pain she had suppressed. 😢🙂

When only the last drop remained, it said:- Now that you have let go of what hurt, you have made room for what heals. Love, hugs, light… are on their way to you. 🌈

Then the rain stopped. A faint ray of sunlight broke through the gray of the sky and fell on Emili’s face. Warmly, softly. As if it were saying:

„You are no longer alone.” Emili stood up, straightened her hair, and went to her mother.

– Mom… I really want a hug right now. 💗

Mom smiled and opened her arms and said:

– I felt you were coming. Sometimes the greatest love comes quietly – like rain.🌦️

Message from the story: Sadness is okay. Sometimes it just means it’s time for a little „spiritual rain”.

And if we let it fall, the sun always shines afterwards. 🌞

✒️Kovács Cs.Tibor 📚 writer🗞journalist 🧾 publicist