Sport vagy túlélés? – Miért hanyatlik az egészségtudatos életmód?
Minden kormány kampányol az egészség fontosságával. Plakátok, reklámok, „Mozogj többet!” szlogenek.
Mégis, ha szétnézünk az utcán, a valóság kiábrándító: egyre több az elhízott ember, a mozgásszegény életmód rabjai, és egyre kevesebben választják a sportot.
Hogy lehet az, hogy miközben soha nem volt ennyi edzőterem, online edzésprogram és táplálkozási tanács, a társadalom egészségi állapota mégis romlik?
A válasz egyszerű: mert a sport nem prioritás.
Nem azért, mert az emberek ne akarnának mozogni, hanem mert az életük másról szól – túlélésről.
Egészség vs. megélhetés – Ki ér rá sportolni?
Egy átlagos magyar munkavállaló napi nyolc-tíz órát dolgozik, utazik a munkahelyére, és mire hazaér, örül, ha van energiája a családjára, nemhogy még sportolásra. Az edzőterem havi bérlete egyre drágább, az egészséges élelmiszerek ára az egekben, miközben a gyorsételek olcsók és elérhetők.
Egy aktív életmód fenntartása luxus lett. A kérdés tehát nem az, hogy hányan választják a sportot, hanem hogy hányan engedhetik meg maguknak.
A politika persze hangoztatja, hogy az egészség a legfontosabb. De milyen támogatást adnak?
Hány önkormányzat biztosít ingyenes sportolási lehetőséget? Hány iskola tanítja meg a gyerekeket arra, hogy az aktív életmód nemcsak egy Instagram-trend, hanem egy életmentő szokás?
Ehelyett maradnak a reklámok és a morális leckék: „Te vagy a felelős az egészségedért.”
Csakhogy ez egy olyan rendszerben, ahol a stressz, az alulfizetettség és a bizonytalan jövőkép uralkodik, nem ilyen egyszerű.
A sport nemcsak a gazdagoké
A sport és az egészségtudatos életmód nem lehetne kiváltság. Egy ország versenyképessége azon is múlik, hogy a lakossága mennyire egészséges.
A túlsúly, a szív- és érrendszeri betegségek és a mozgáshiányos életmód milliárdokba kerül az egészségügynek – amit aztán az adófizetők fizetnek meg.
Ha valóban fontos lenne a sport, az állam támogatná a tömegsportot, az ingyenes edzőtermeket, a közösségi mozgási lehetőségeket.
De nem ezt látjuk.
A gazdagok magánklinikákra járnak, személyi edzővel dolgoznak, míg az átlagember küzd, hogy egyáltalán eljusson egy ingyenes szabadtéri pályára.
A sport elérhetősége egyenlőtlenséget mutat: minél jobban keresel, annál nagyobb az esélyed az egészséges életre.
Ez nem egyéni felelősség kérdése, hanem egy társadalmi probléma, amelyet a politika és a gazdasági érdekek formálnak.
Elveszítettük a mozgás örömét
A legnagyobb veszély azonban nemcsak az egészség hanyatlása, hanem az, hogy egy egész generáció elveszíti a mozgás örömét.
A gyerekek képernyők előtt nőnek fel, az iskolai testnevelés sokaknak inkább büntetés, mint motiváció. Ha nincs minta, nincs közösségi élmény, akkor miért várjuk el, hogy felnőttként másként éljenek?
Itt az idő, hogy újragondoljuk a sport szerepét a társadalomban. Nem elég kampányolni mellette – valódi támogatásra, elérhető lehetőségekre és egy szemléletváltásra van szükség.
Mert ha így folytatjuk, egy olyan világban fogunk élni, ahol az egészség nem döntés kérdése, hanem privilégium.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚író 📰újságíró ✒️publicista📸AI
