Erotikus novella
Az iroda már rég kiürült. A neonfények rideg derengésben tartották a helyiséget, de a legtöbb monitor sötéten bámult vissza. Csak ketten maradtak.
Dóra és Márk. A férfi az asztala fölé hajolva próbálta befejezni a prezentációt, de a figyelme egyre gyakrabban kalandozott el. Nem a munkára. Hanem Dórára.
A nő az üvegfalú tárgyalóban ült, hosszú combjait keresztbe vetve, és a monitor kékes fényében még vonzóbbnak tűnt, mint nappal. A selyemblúza finoman simult a testére, és Márk szinte hallani vélte, ahogy a ruha alatti bőre felmelegszik.
Dóra hirtelen felnézett, egyenesen a szemébe. Nem fordította el a tekintetét. Csak egy apró, kihívó mosoly jelent meg a szája sarkában.
Márk lassan felállt. Nem beszéltek. Nem volt rá szükség. A nő ajkai már az ajtóban találkoztak az övéivel, mintha egy egész napos feszültséget kellene hirtelen feloldani.
Az első csók még óvatos volt, ízlelgető.
A második már türelmetlenebb.
Márk keze végigfutott Dóra derekán, és érezte, ahogy a nő testén végigszalad a remegés. A nő hátrálni kezdett, míg a tárgyalóasztal széléhez nem ért.
Márk finoman feltolta rá.Dóra ujjai a férfi inggombjait oldották, mintha minden érintéssel ki akarta volna törölni a hétköznapok feszült távolságtartását.
Most nem voltak kollégák. Csak két ember, akik túl sokáig vártak egymásra. A külvilág megszűnt. Nem volt többé iroda, túlóra, határidő. Csak a sóhajok, az érintések, az egyre mohóbb vágy, ami végre utat tört magának.
Dóra körmei végigszántották Márk hátát, ahogy a férfi a nyakába csókolt, és a nő ajkait halk, elnyújtott sóhaj hagyta el.
Márk kezei bebarangolták a testét, míg Dóra hátravetett fejjel hagyta, hogy teljesen átadja magát neki.Hosszú percek múltán, amikor végre elcsitult a szenvedélyük, Dóra Márk füléhez hajolt, és halkan suttogta:
— Holnap is túlórázunk?
Márk elvigyorodott.— Ha ugyanígy végződik, biztosan.
📝’Dr. Tiberius Faber (‘Dr.Kovács Cs.Tibor) Fotó: AI/MI
