Terápiás mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Daninak hívtak. Dani nagyon szerette a kishúgát, Lilit. Lili gyakran beteg volt, sokat köhögött, és néha olyan fáradt volt, hogy még a kedvenc babájával sem akart játszani. Dani nagyon aggódott érte.
Egy napon az óvónénitől hallott egy különleges helyről, amit Parajdi sóbarlangnak hívtak. Azt mondták, a sóbarlang levegője csodákat tesz a gyerekekkel – segít nekik könnyebben lélegezni, és jobban érezni magukat.
Dani rögtön elhatározta: elviszi Lilit a sóbarlangba.
Apa és anya is segítettek, megtervezték az utat, összepakoltak, és elindultak. Dani izgatottan nézte az utat az autóból, a szíve megtelt reménnyel:
„Most végre meggyógyul a húgom!” – gondolta.
De amikor megérkeztek, egy bácsi állta útjukat a barlang bejáratánál. Szomorúan közölte, hogy nagy esőzések voltak az elmúlt napokban, és az árvíz miatt a sóbarlang megtelt vízzel. Most nem lehet bemenni. Talán hetekig is eltarthat, mire újra biztonságos lesz.
Dani szeme megtelt könnyel. Olyan csalódott volt, mint még soha. „Miért pont most?” – kérdezte sírva.
Lili halkan megszorította a kezét, és azt suttogta:
„Nem baj, Dani. Jó, hogy itt vagyunk.”
A család úgy döntött, hogy nem mennek haza azonnal, hanem körülnéznek a környéken. Egy helyi bácsi, aki hallotta a történetüket, megszólította őket.
– Tudjátok – mondta –, bár a barlang most zárva van, a nap mostanában erősen süt, és a közeli dombon van egy régi pásztorkunyhó. A környéken is érezni a sós levegőt, és sok gyerek ott szokott játszani és levegőzni. Dani nem nagyon hitt ebben, de elmentek.
A domb tetején valóban különleges illat volt – valahogy friss, sós és megnyugtató. Leültek a fűbe, Lili nevetve gyűjtötte a pitypangokat, Dani pedig boldogan nézte, ahogy a húga önfeledten játszik.
Három napot töltöttek ott. Minden reggel felmentek a dombra, Lili egyre kevesebbet köhögött, és estére már mesét kért Danitól.
Hazafelé Dani mosolyogva nézett vissza a dombra.
Tudta, hogy nem a barlang, hanem a szeretetük, a reményük, és a közös idő hozta el az igazi gyógyulást.
És attól a naptól kezdve Dani mindig hitt abban, hogy a gyógyulás néha máshonnan jön, mint ahonnan várjuk – de mindig megérkezik.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor író 📚 újságíró 🗞
————————————-
The little boy, the salt cave and the sunbeam
Therapeutic Tale
Once upon a time, there was a little boy named Dani. Dani loved his little sister, Lili. Lili was often sick, coughed a lot, and sometimes she was so tired that she didn’t even want to play with her favorite doll. Dani was very worried about her.
One day, he heard from the kindergarten teacher about a special place called the Prajdi Salt Cave.
They said that the air in the salt cave does wonders for children – it helps them breathe easier and feel better.
Dani immediately decided to take Lili to the salt cave. Mom and Dad helped, they planned the trip, packed up, and set off. Dani watched the road excitedly from the car, his heart filled with hope:
„Now my sister will finally get better!” he thought. But when they arrived, an uncle blocked their way at the entrance to the cave.
He sadly explained that there had been heavy rains in the past few days, and the salt cave had filled with water due to the flooding.
Now it was impossible to go in. It might take weeks before it would be safe again. Dani’s eyes filled with tears. He was more disappointed than ever. “Why now?” he asked, crying. Lili squeezed his hand softly and whispered,“It’s okay, Dani. It’s good that we’re here. ”
The family decided not to go home right away, but to look around the area.
A local uncle who had heard their story spoke to them. “You know,” he said, “even though the cave is closed now, the sun has been shining brightly lately, and there’s an old shepherd’s hut on the nearby hill.
You can smell the salty air in the area, and many children used to play and breathe there. Dani didn’t really believe it, but they left.
There was a really special smell at the top of the hill – somehow fresh, salty and soothing.
They sat down in the grass, Lili laughed and collected dandelions, and Dani happily watched her sister play carefree.They spent three days there.
Every morning they went up the hill, Lili coughed less and less, and by evening she was asking Dani for a story.
On the way home, Dani looked back at the hill with a smile. He knew that it was not the cave, but their love, hope and time together that brought true healing.
And from that day on, Dani always believed that healing sometimes comes from a different place than where we expect it – but it always arrives.
📝’Dr.Tibor Kovács Cs.writer 📚 journalist 🗞
