II. ULÁSZLÓT 1490. JÚLIUS 15-ÉN MAGYAR KIRÁLLYÁ KORONÁZTÁK
Korántsem soroljuk hazánk kimagasló uralkodói közé. Nem volt akkora tekintélye és a törökkel szemben sem tudott olyan hatékonyan védekezni, mint elődje, Hunyadi Mátyás.
A személyével kapcsolatos, a köztudatban a mai napig jelenlevő hiedelmek nem a valós képet mutatják róla. Már eleve a királyi címig nem vezetett egyenesen az útja, hiszen harmadmagával kívánt a Magyar Királyság uralkodójává válni.
Mátyás halála után az országban örökösödési háború tört ki, melyben II. Ulászló mellett Corvin János és Habsburg Miksa is harcolt a trónért.
Természetesen mindenkinek megvolt az indítéka, hiszen Corvin Jánost maga Hunyadi Mátyás szánta utódjának, Miksa az 1463-as bécsújhelyi megállapodásra hivatkozott, Ulászló pedig V. László elhunyt magyar király unokaöccse volt.
Noha Ulászló rendelkezett a leggyengébb hivatkozási alappal, mégis övé lett a trón. Ezt leginkább gyors reagálásának köszönhette, ugyanis neki sikerült leghamarabb sereget szerveznie.
1490 tavaszán maga mellé állította Mátyás morvaországi támogatóit, majd a kölcsönöket felhasználva seregével már nyáron Magyarországon járt és sorban legyőzte kihívóit. Színleg még Mátyás özvegyét, Beatrixot is feleségül vette; ezt a házasságot később felbontották.
Ulászlóval szemben az egyik legnagyobb kritika, hogy Mátyással ellentétben nem tudta irányítani a nagybirtokosokat, akik rendszeresen fellázadtak ellene.
Ámde Hunyadi ellen is fellázadt háromszor a nemesség, csak uralkodása második felében tudta megszilárdítani hatalmát. Ulászló mellesleg sokkal nehezebb helyzetben volt. Mátyással ellentétben nem örökölt nagy vagyont és a nagybirtokosok hűségért cserébe nem tudott földet adni. Talán ezért terjedt el róla, hogy a nemesek kéréseire mindig csak a „dobzse” szóval válaszolt, ami csehül annyit jelent: jól van. Ezt megcáfolja például az az irat, amelyet a király saját pecsétjével hitelesített és a neki nem tetsző részt áthúzta.
Helyzetét emellett még az is nehezítette, hogy Corvin János rendelkezett Pozsony, Visegrád, Buda és Komárom váraival, illetve a két évig elhúzódó örökösödési háború is felemésztette a kincstár vagyonának jelentős részét.
Uralkodása középpontjában a béke állt, ugyanis a nemességnek elege volt a Mátyás király utolsó évtizedeit meghatározó háborúkból és azok költségeiből. A népet azonban anyagi terhek is sújtották, mert Ulászló nem mindig tudta ellátni a kötelességeit, ezért előfordult, hogy egy évben többször is beszedte a hadiadót.
A legnagyobb problémát azonban nem az adók, hanem a zsoldosok és várak fenntartása jelentette. Ugyanis a „dobzsekirály” a törökök ellen kénytelen volt az ország deli részén végvárrendszert építeni, melyben leginkább zsoldosok szolgáltak. Jagello Ulászló uralkodása alatt ezek fenntartási költsége jelentősen megnőtt, azonban a vármegyékből befolyt adók nem emelkedtek. Feljegyezték, hogy négy vármegye adója sem fedezte a királyság déli részén húzódó várrendszer működtetését. Talán ezért is él az a hiedelem, hogy Ulászló a várban a „lacikonyhákon” ételt kért. Természetesen ezt legfeljebb a rosszakarói és ellenfelei terjeszthették, ugyanis a források leírják, hogy a királyi udvar pompája semmit nem veszített korábbi fényéből.
Ulászló az utolsó éveiben arra koncentrált, hogy lányának kedvező házasságot kössön és halála után fia, II. Lajos kerüljön a trónra. Törekvései sikeresek voltak, halála után a tíz éves fia vette át a hatalmat.
Forrás: https://mult-kor.hu/A kép forrása: Wikimedia Commons
📝Kovács Cs.Tibor📸
