Ne siránkozz, tedd, amit ők tettek!
Amit a nagyszüleink végigcsináltak, ma elképzelhetetlen lenne!
Manapság egyre többször hallani, hogy „mennyire könnyű volt a nagyszüleinknek” egy házhoz jutni, bezzeg a mai fiataloknak ez szinte lehetetlen.
Ez az érvelés viszont nem állja meg a helyét.
Azok az emberek, akik a háború utáni Magyarországon házat építettek, valójában hatalmas áldozatokat hoztak.
Nagyszüleink gyakran saját kezükkel húzták fel a házukat, munka mellett, napnyugtáig dolgozva, szinte gépek nélkül.
Nem volt generálkivitelező, aki mindent megoldott volna. Nem volt autó, a teherautó luxus volt, lovaskocsival, talicskával, biciklivel, vödörrel, kalapáccsal, dolgoztak, ha volt betonkeverő, már király volt valaki, a többiek kézzel kevertek maltert a kádban!
Gépek nélkül, kézi erővel, szomszédokkal, családtagokkal,- ami elsőre ugyan jól hangzik- de azt ne felejtsük el, hogy azt a segítséget vissza is kellett ám adni! ☝️ a szomszédok, családtagok segítségét viszonozni kellett.
A nők nem körmöshöz, meg szoliba jártak, hanem hajnalban keltek, hogy nokedlit, pörköltet, vagy töltött káposztát csináljanak a munkásoknak, majd amikor azok megjöttek, ugyanúgy odaálltak kökeményen a lapát mögé, nap mint nap, megfogták a téglát, keverték a maltert, mert nem csak háziasszonyok voltak, hanem keményen dolgoztak úgy, ahogy most a sok „ficsúr” sem tudná!
Amellett, hogy főztek a családnak és a munkásoknak, a férfiakkal együtt dolgoztak a házak felhúzásán.
Nem volt telefon, ha valamit akartak, elmentek személyesen.
Nem volt OBI, Praktiker, vagy webáruházak, mindenért rimánkodni, vagy „zsebbe csúsztatni” kellett, hogy legalább valamilyen alapanyag legyen!
Az emberek többsége több gyereket nevelt, teljes állásban dolgozott, és állatokat tartott, miközben saját kezűleg építették otthonaikat.
Hajnalban keltek az állatokhoz, télen feldolgozták azokat, amíg ma te síelni jársz!
Ma ezek a feladatok elképzelhetetlennek tűnnek. A mai generáció vajon kibírná mindezt?
A nagyszüleink szorgalmának, kitartásának és alázatának köszönhetően állnak azok a házak, amelyekben ma sokan lakunk.
Ne felejtsük el, hogy az ő életük sokkal keményebb volt, mint a miénk.
Nem várták, hogy más oldja meg helyettük a problémákat. Ez a hozzáállás az, amit ma hiányolhatunk.
Az igazi kérdés nem az, hogy nekik könnyebb volt-e? hanem az, hogy képesek lennénk-e felvenni a versenyt az ő kitartásukkal és szorgalmukkal?
Volt viszont valamilyük, ami ma nagyon keveseknek.
Szorgalmuk, akaratuk, kitartásuk, alázatuk!
A mai kényelmes korosztály beledöglene abba, amit azok az emberek végigcsináltak!
Engem is beleértve, pedig gyermekkoromban valamennyire láttam, hallottam, tapasztaltam.
Légy büszke azokra az emberekre, mert ők építették fel az országot a háború után, úgy, hogy a töredéke lehetőségük sem volt meg rá..!
Tényleg könnyebb, jobb volt?
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor ✒️író, újságíró📸AI
