Az orvosi társadalom felsőbbrendűsége: Tévutak és szakmai hanyatlás

Te rábíznád az életed?🤔Természetesen nem lehet általánosítani, nem minden orvosra igaz ez a hozzáállás.

Hogy lehet az, hogy egy orvosnak nevezett ember, aki oda van magáért, nem tudja megkülönböztetni a neurológiát, a pszichiátriát és a pszichológiát? – a végzettségek tekintetében.

Ez szégyen lehet az orvosi társadalomra, és felháborító, hogy olyan emberek hordják a doktori címet, akik alapvető különbségeket sem képesek felismerni a saját szakmájukban.

Érthető, hogy az orvostudományi képzések során ezeket az embereket már-már „FélIstennek” nevelik, de az nem indokolható, hogy valaki, aki elméletileg a betegek életéért és lelki egészségéért felelős, ne értsen a legalapvetőbb különbségekhez.

Hol siklik félre a rendszer?

Miért gondolják sokan, hogy a doktori cím felmenti őket a valódi tudás megszerzésének kötelezettsége alól?

Nem egyszerűen szakmai hiba ez, hanem sokkal mélyebb erkölcsi és társadalmi válságot jelez.

Az orvosi társadalom valaha az emberekkel való együttműködésen, az alázaton és a hivatástudaton alapult.

Azt tapasztalom, hogy ezek az értékek mára kivesztek.

Egy évtizedet dolgoztam együtt neves orvosokkal, professzorokkal, és bár akkoriban még emberséggel és kölcsönös tisztelettel álltunk egymás mellett, ma a nagyképűség, az arrogancia és a felszínesség uralja ezt a világot.

Hogyan várhatnánk gyógyulást egy olyan rendszertől, ahol már a szakértelem is kezd kiveszni?

A probléma nem áll meg itt.

Az orvosok gyakran elfelejtik, hogy nem mindenhatók, hanem emberek, szakemberek, akiknek segíteniük kellene a betegek testi és lelki gyógyulásában, nem pedig lenézni őket.

A „beteg nem statisztika”, nem egy újabb adat a rendszerben – a „beteg egy ember”, akinek segítségre van szüksége.

Ez az alapvető emberi kapcsolódás veszett ki a mai orvosi világban, és ennek helyébe lépett a személytelen hozzáállás.

Itt lenne az ideje egy alapos önvizsgálatnak az orvosi szakmán belül.

Az orvoslásnak nem szabadna egy távoli, elérhetetlen és felsőbbrendű szakmának lennie.

Az emberi méltóság, az együttérzés és a valódi szakmai tudás kellene, hogy a középpontba kerüljön.

Minden más csak felesleges díszlet.

Vajon mikor ébred rá a társadalom, hogy az orvosi hivatás nem csupán egy címer, státusz szimbólum, hanem egy valódi, életmentő szolgálat kellene, hogy legyen?

✒️Publikáció 📝’Dr.Kovács Cs.Tibor, MindInfluence 📸AI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük