A futás népszerűségének robbanása
Divat vagy életforma?
Futás.
Egy szó, amely régen csak a kitartás szimbóluma volt, mára életformává, sőt, divattá nőtte ki magát.
De vajon mi rejlik a futás népszerűségének robbanása mögött?
Tényleg ennyire szeretjük a mozgást, vagy inkább egy kényelmes pózt kerestünk, hogy igazoljuk életmódunkat?
Az utcákon, parkokban és futópályákon egyre több emberrel találkozunk, akik sportos ruhában, komoly arccal róják a kilométereket.
A közösségi médiát elárasztják a „ma is lefutottam a napi távomat” posztok, mintha ez lenne az élet értelme.
Minden hétvégén találunk egy új futóeseményt: maratonokat, félmaratonokat, éjszakai futásokat és tematikus versenyeket.
Az utóbbi években a futásból iparág lett: cipőket, ruhákat, kiegészítőket, sőt étrend-kiegészítőket is kifejezetten futóknak szánnak.
Valóban ennyire megszállottak vagyunk, vagy inkább a trend nyomása hajt minket?
A futás népszerűségének egyik alapvető oka az elérhetősége.
Nem kell hozzá tagság vagy drága felszerelés (elvben), csak egy pár jó cipő és némi idő.
De vajon tényleg csak ennyi lenne?
Miért hangoztatják sokan, hogy a legújabb cipő, a „speciális” kompressziós zokni vagy az energiaszeletek nélkül elképzelhetetlen a futás?
A háttérben itt is a pénz húzódik meg: az ipar felismerte, hogy a futás köré felépíthető egy gazdaságilag jövedelmező ökoszisztéma.
A marketingüzenetekkel olyan életmódra próbálnak rávenni minket, amelyben a futás központi szerepet kap, és ezzel együtt a vásárlás is.
De nem csak a kereskedelem profitál.
Az egyre több futóversenynek és eseménynek köszönhetően a helyi önkormányzatok is rájöttek, hogy ezek az események nem csak a sport, de a turizmus szempontjából is nyereségesek lehetnek.
Sopronban például a „maratonon” idején megtelnek a szállodák, a vendéglátóhelyek forgalma megugrik.
A városvezetés örömmel támogatja a futóeseményeket, mert ezek az események lendítenek a gazdaságon, növelik a látogatottságot és erősítik a város imázsát.
Azonban érdemes feltennünk a kérdést: hol van ebben az egyén szabadsága?
Tényleg mindenki önmagáért fut, vagy csupán az elvárásoknak engedelmeskedik?
A futás, amely valaha az egyén belső fejlődését és kitartását szimbolizálta, sok esetben már csak társadalmi megfelelési kényszerré vált.
A közösségi média hatása óriási: a futók egymást inspirálják, de egyben nyomást is gyakorolnak egymásra.
Ha valaki nem oszt meg heti futóképeket, az már-már kilóg a sorból, nem tartozik a „tudatos” életmódot követők táborába.
De miért kell, hogy a futásról – vagy bármilyen más tevékenységről – elhitessük, hogy ez az egyetlen helyes út?
Érdemes elgondolkodni azon, hogy a futás manapság tényleg a szabad választásról szól-e, vagy sokkal inkább egy társadalmi kényszer lett, amelyhez csatlakozni „kell”, ha nem akarunk lemaradni.
Sokan már nem önmagukért, hanem a lájkokért futnak, a személyes fejlődés helyett a társadalmi elvárásoknak próbálnak megfelelni.
Nem kérdés, hogy a mozgás és az egészséges életmód fontosak, és a futás hatékony módja annak, hogy testünket és lelkünket karban tartsuk.
De talán itt az ideje feltenni magunknak a kérdést: miért is futunk valójában?
Ha a válasz az, hogy örömet okoz, és valóban önmagunkért tesszük, akkor minden rendben van.
De ha a válasz csupán annyi, hogy „mert mindenki ezt csinálja”, vagy „mert ez a trend”, akkor talán ideje átgondolni, milyen értékek mentén éljük az életünket.
A futás lehetne egyéni választás, belső béke és önismeret, de ehhez el kell engedni a külső elvárásokat és visszatérni a gyökerekhez: önmagunkhoz.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚író 📰újságíró ✒️publicista 📸
