Halottak napja emlékezés vagy elfeledés?
Halottak napja közeledtével virágba borulnak a temetők, gyertyák fényei égnek szerte az országban, és családok sokasága keresi fel eltávozott szerettei sírját.
Ilyenkor megemlékezünk azokról, akik már nincsenek közöttünk, mintegy újra kapcsolatba lépve velük.
De vajon valóban emlékezünk?
És mit jelent számunkra ez az emlékezés a mai rohanó, gazdasági szorongással terhelt világban?
Nézzük meg, hogy Halottak napja mivé is lett az elmúlt évek alatt.
Az emlékezés kultúrája egyre inkább felszínessé válik, sokak számára csupán egy kötelező „aktus”, ahol a közösségi elvárás hajtja az embereket a temetőbe, nem pedig az őszinte megemlékezés.
A politikai és gazdasági helyzet egyaránt tükröződik ebben, a temetői dekoráció, a gyertyák, a virágok mind komoly költségekkel járnak, sőt, egyes helyeken üzleti lehetőséggé váltak.
A halottainkról való megemlékezés egy fogyasztói termékké alakul át, mintha a gyász is a kapitalista logika szerint működne.
Az igazi veszteség azonban nem a pénztárcánkat érinti. Ha az emlékezés ténylegesen kiüresedik, akkor elveszítjük a kapcsolatot a múlttal, ami mindannyiunk személyes történetének része.
Az emlékezés nélkül mi marad belőlünk?
Egy olyan társadalom, amely elfelejti a halottait, valójában saját identitását és jövőjét áldozza fel. Amikor a politika és a gazdaság egyre inkább eltávolít minket egymástól, és arra ösztönöz, hogy mindenki saját problémájával legyen elfoglalva, ki fog emlékezni a közös múltunkra?
Ma, amikor mindenki a saját megélhetéséért küzd, és nap mint nap meg kell birkóznia az inflációval, a folyamatos áremelkedésekkel, talán sokaknak nincs energiájuk az emlékezés mélységeire.
Talán félünk attól, hogy valóban szembenézzünk saját halandóságunkkal, és inkább elfeledkezünk róla, minthogy emlékezzünk rá.
De itt az ideje feltenni a kérdést: mi lenne, ha ténylegesen visszatérnénk az emlékezés valódi lényegéhez, és nem hagynánk, hogy az a gazdasági és politikai érdekek játékszere legyen?
A Halottak napja lehetőség arra, hogy visszanyerjük ezt az emlékezést, hogy szembe tudjunk nézni saját veszteségeinkkel és kapcsolódni tudjunk elődeinkhez.
Talán épp itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, mit jelent számunkra a halál, és hogyan alakítjuk a jövőnket a múltunkra építve.
Ne hagyjuk, hogy a politikai és gazdasági rendszer kizárólag a fogyasztásra kényszerítsen minket, és vegyük vissza a saját emlékeink és múltunk iránti tiszteletet.
Halottak napján gyújtsunk gyertyát, de ne csak a sírokon.
Gyújtsunk egy belső lángot is, amely újra feléleszti bennünk az igazi emlékezés fontosságát.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚író 📰újságíró ✒️publicista 📸 AI
