Hogyan veszítjük el az otthonteremtés esélyét?
A lakhatási válság napjaink egyik legégetőbb problémája.
Szinte mindannyiunkat érint, közvetlenül vagy közvetetten: fiatalok küzdenek az első otthon megteremtéséért, családok vergődnek egyre magasabb bérleti díjak szorításában, míg a lakásárak, mintha csak a csillagos ég felé tartanának.
De vajon kinek a felelőssége mindez?
A lakhatási válság nemcsak egyéni nehézség, hanem mély társadalmi és politikai kérdés is, amelyben mindenki – fiatalok, döntéshozók, befektetők – szerepet játszik.
Ma Magyarországon az átlagos lakásárak és bérleti díjak olyan mértékben emelkednek, hogy egy fiatal, aki a szüleitől való függetlenedésre törekszik, szinte lehetetlen helyzetbe kerül.
Az átlagfizetésekhez képest megfizethetetlen bérleti díjak egy olyan generációt kényszerítenek lakóhelyeik elhagyására vagy kényszermegoldásokra, akik szívesen hozzájárulnának a társadalmi fejlődéshez, de elakadnak az első lépésnél.
Hány ígéretes fiatal kényszerül hosszú évekig szüleivel élni, miközben épp a függetlenség az, ami segítené őket az életük felépítésében?
Ez a helyzet a hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából is visszahúzó erő.
A probléma gyökere azonban nem csak a magas árakban keresendő, hanem a politikai és gazdasági rendszerek hibáiban is.
A szabályozás hiánya vagy épp a nem megfelelő szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a lakáspiac elszabaduljon.
Az ingatlanárakat gyakran mesterségesen hajtják fel, míg a befektetők, akik gyakran külföldi nagyvállalatok, kihasználják a hazai piac adta lehetőségeket.
Ezt a folyamatot a politikai döntéshozók hallgatása és esetleges támogatása csak tovább súlyosbítja.
Ha a lakhatás kérdését pusztán a piacra bízzuk, az eredmény nem lesz más, mint a mostani helyzet: az ingatlanok és lakások megfizethetetlensége, az esélytelenség érzése, a családok megroppanása.
Az egyre súlyosbodó helyzet csak radikális, átfogó változtatásokkal kezelhető.
Politikai és gazdasági döntéshozók felelőssége, hogy ne csak a profit szempontjait nézzék, hanem a társadalom érdekeit is képviseljék.
Racionális lakásépítési programok, állami bérlakásrendszerek, illetve az árak szabályozása segíthetne abban, hogy a jövő generációinak ne csak a tehetősek számára legyen lehetőségük otthonteremtésre.
Az egyéni felelősség mellett tehát rendszerszintű megoldásokra is szükség van, hogy ne a spekuláció, hanem a valódi szükségletek határozzák meg a lakhatási piacot.
Az olvasók számára is fontos, hogy megértsék: az ilyen válságok elhárítása nem csak a politikusok feladata.
A társadalmi nyomás, a tudatos választói döntések és a közös hangunk erőteljes eszköz lehet, ha a politikai felelősségre vonásról van szó.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚író 📰újságíró ✒️publicista 📸AI illusztráció
