„Ki fizeti meg a város árát?”
A mai nagyvárosok arculatát nemcsak a fejlődő épületek, a forgalom vagy a parkok alakítják, hanem azok az emberek is, akik itt élnek, dolgoznak és közösséget formálnak.
De mi van azokkal, akik csak „átutazók”?
Nem turisták, nem kalandorok, hanem azok, akik lakást bérelnek feketén, adót nem fizetve, és semmilyen módon nem járulnak hozzá a város működéséhez, csak igénybe veszik azt?
Vajon igazságos-e, hogy a városokat terhelő infrastruktúrát a helyben adózó emberek tartják fenn, míg mások „kibújnak a rendszer alól”?
A társadalmi igazságtalanság mély rétegei
Magyarországon az albérletpiac jelentős része a szürkezónában működik.
Tulajdonosok és bérlők közös hallgatólagos megegyezése alapján nem történik adózás, sem bejelentés.
Ez a helyzet nemcsak az államot károsítja, hanem a helyi közösséget is.
Azok, akik feketén adják ki vagy veszik bérbe a lakásokat, látszólag senkinek nem ártanak.
De valóban így van?
Miközben a tulajdonos zsebében több pénz marad, és a bérlő olcsóbban juthat lakáshoz, a város közösségi rendszerei – az utak, a közlekedés, a közszolgáltatások – szenvedik el ennek a következményeit.
Az adóelkerülők kihasználják azokat a szolgáltatásokat, amelyeket mások befizetései biztosítanak.
Ez nemcsak igazságtalan, de hosszú távon fenntarthatatlan is.
Átmeneti szállók vagy otthonok?
A feketén bérbe adott lakások másik problémája az, hogy sokan nem építenek kapcsolatot a várossal.
Az itt élő emberek közül sokan átmeneti szállásként tekintenek a lakóhelyükre, miközben a helyi közösség perifériáján maradnak.
Nem vesznek részt a közösségi eseményeken, nem regisztrálnak szavazásra, és nem érzik felelősségüknek a város jövőjének alakítását.
Ez a mentalitás akadályozza az erős, összetartó helyi közösségek kialakulását.
Az ellenőrzés kérdése
Itt az idő, hogy egy újfajta ellenőrzési rendszer lépjen életbe.
Az önkormányzatoknak, civil szervezeteknek és akár egy független ellenőrző bizottságnak közösen kellene dolgoznia ezen a problémán.
De a megoldásnak nem kell feltétlenül büntető jellegűnek lennie.
Miért ne lehetne inkább ösztönző programokat indítani, amelyek motiválják a tulajdonosokat és bérlőket a szabályok betartására?
Például adókedvezményekkel vagy támogatásokkal ösztönözni a lakások hivatalos bérbeadását.
Együtt a közösségért
Ez a kérdés nem csak gazdasági, hanem erkölcsi is.
A város nem pusztán infrastruktúra, hanem otthon. Az otthon viszont felelősséggel jár.
Azok, akik kizárólag haszonélvezői egy közösségnek, és nem járulnak hozzá annak fenntartásához, valójában a közös értékeket rombolják le.
A kérdés tehát provokatív, de egyszerű: hogyan lehetünk felelősségteljesebb állampolgárok, akik nemcsak élvezik a város nyújtotta előnyöket, hanem aktívan részt is vesznek a közösség építésében?
Vajon képesek vagyunk megváltoztatni a gondolkodásunkat és felismerni, hogy a város nem csupán egy hely, ahol élünk, hanem egy közös felelősség?
Itt az idő, hogy megváltozzon a szemlélet – mert a város jövője mindannyiunk közös érdeke.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚író 📰újságíró ✒️publicista 📸AI illusztráció
