Dicsőség doni hőseinknek!
- január 12-e örökre bevésődött a magyar történelem fájdalmas emlékei közé. Ezen a napon indította meg a szovjet Vörös Hadsereg azt a támadást, amely a 2. Magyar Hadsereg tragédiáját hozta el. A kegyetlen orosz tél mínusz 40 fokos hidege, az elavult fegyverek, a hiányos ruházat és az élelmiszerhiány nemcsak a harci esélyeket, hanem az emberi túlélést is szinte lehetetlenné tette. A magyar katonák pokoli körülmények között küzdöttek, nemcsak a szovjet túlerővel, hanem a könyörtelen természettel is.
A Don-kanyarban zajló csaták minden képzeletet felülmúlóan kegyetlenek voltak. Az átfagyott bakancsok, a befagyott fegyverek és a vérrel borított hó mind a szenvedés szimbólumaivá váltak.
A katonák gyakran nyers krumplival, csalángyökérrel vagy lóhússal próbálták csillapítani éhségüket, miközben a szovjet harckocsik zaja és a gránátok robbanása szinte állandóvá vált.
Nem csupán harcoltak, hanem az életükért küzdöttek – az emberi kitartás legvégső határáig.
A frontvonalon zajló küzdelmek során nem volt helye a szabályoknak vagy a kegyelemnek.
Súlyosan sebesült bajtársaikat fájó szívvel kellett hátrahagyniuk, mert a túlélés érdekében gyakran kegyetlen döntéseket kellett hozni.
Az orvosok erejükön felül küzdöttek, hogy életet mentsenek, de a források és a remények egyre fogytak.
- január 17-re a 2. Magyar Hadsereg gyakorlatilag megsemmisült. A túlélők egy újabb ellenséggel, a fagyos téllel szembesültek, miközben haza próbáltak jutni. Rengetegen vesztették életüket az út során, míg másokat a szovjet hadifogolytáborok borzalmai emésztettek fel. A túlélők közül sokan betegen tértek haza, és az emlékeikben örökké ott élt a háború kegyetlensége: a halott bajtársak képei, a harcok emlékei, és a havas, véráztatta tájak.
A Don-kanyar hősei nemcsak a háború, hanem a magyar történelem hősei is.
125 ezer ember életét követelte ez a jéghideg pokol, és több tízezren kerültek fogságba vagy tűntek el nyomtalanul.
Azok, akik hazatértek, lelkük mélyén örökre hordozzák a háború sebeit.
Az élő emlékezet nemcsak nekik, hanem nekünk, utódoknak is figyelmeztetés: soha nem felejthetjük el az áldozatot, amit ezek a férfiak hoztak Magyarországért, Európáért és a családjaikért.
Dicsőség doni hőseinknek!
🖨️’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚 író 📰 Főszerkesztő – újságíró ✒️ külpolitikai szakújságíró 📸 AI /MI illusztráció
