„A nyelv, ami újra érez”
A nap szürke felhők alatt kezdődött, és az eső lassan dobolt az ablaküvegen. A rendelőben minden csendes volt, csak a halk zene töltötte meg a teret, amely mindig nyugalmat hozott a betérőkhöz.
Már sokféle történet és fájdalom járt nálam, de aznap egy különleges érzés kerített hatalmába. Egy hetvenéves nő lépett be a rendelőmbe. Lassan, fáradtan mozdult, de a szemében ott volt a remény – az utolsó mentsvár.
Minden mozdulatából érződött, hogy sokat küzdött, de a fájdalom és a zsibbadás, ami két éve folyamatosan kísérte, teljesen elvette a lelkesedését. „Jártam már mindenhol” – mondta, miközben a szeme sarkában könnyek gyűltek. „Neurológus, reumatológus, háziorvos… De semmi sem segített.”
Két éve, minden reggel úgy ébredt, hogy a nyelve zsibbadt. Az orvosok nem tudtak válaszokat adni, és az elkeseredettség kezdte teljesen eluralni a mindennapjait. De ő még mindig nem adta fel. A fájdalom, amit érezett, a hatalmas kétségbeesés, amit a testével együtt cipelt, mind ott voltak.
A hagyományos népi csontkovácsolás és gyógymasszázs tudományában hiszek, hogy minden betegségnek van egy mélyebb oka, amit meg kell értenünk, hogy gyógyítani tudjuk. Ahogy dolgoztam a kezemmel, úgy éreztem, hogy a testére figyelve egyszerre oldhatom a szellemi és fizikai blokkokat is.
Az első kezelés után a változás alig volt észlelhető, de a harmadik alkalom után már enyhe javulás jeleit tapasztaltuk. Még mindig kétkedett, de egyre inkább bizakodott, hogy talán van remény.
A negyedik alkalommal azonban valami egészen különleges történt. Ahogy belépett, láttam a szemében a könnyeket, de nem a fájdalom, hanem az öröm könnyeit.
„Mi történt?” – kérdeztem aggódva. Ő csak mosolygott, és halkan válaszolta: „Elment a zsibbadás… Két éve először érzem a nyelvem normálisan!”
Az arcán lévő mosoly mindent elmondott. Éreztem, hogy ez a pillanat nem csupán a testi gyógyulásról szól, hanem egy új remény születéséről is. Ahogy mesélte, hogy mikor először tapasztalta meg, hogy a zsibbadás megszűnt, rájöttem, hogy nem csak a kezelésünk volt fontos.
Az, hogy valaki hitet adott neki, hogy a „fájdalom nem örökkévaló”, segített neki legyőzni azt a félelmet, amit érezhetett. Amikor végre elbúcsúzott, még mindig ott volt bennem az érzés, hogy valami különleges dolog történt. Valami, amit talán nem mindenki tapasztalhat meg, de ami mégis ott van mindenkiben: a remény, hogy bármikor, bármilyen fájdalom ellenére, el lehet kezdeni a gyógyulást.
A néni a küszöbön megfordult, és egy utolsó mosolyt küldött felém, mintha azt mondta volna: „Még mindig érdemes keresni a megoldást.”
Mert ha ő megtette, akkor bárki képes lehet arra, hogy újra megtalálja az egészséget. Este, amikor lecsendesedett a világ, csak azon gondolkodtam, hogy hány olyan ember él közöttünk, akik még nem találták meg a gyógyulás útját.
Mennyien állnak ott, a fájdalmakkal terhelve, és várják, hogy valaki végre rátaláljon a megoldásra.
De mi a megoldás?
Egyedül senki sem képes legyőzni a fájdalmat. Néha a legfontosabb lépés az, hogy elmondjuk magunknak: segítségre van szükségünk.
És amikor megtesszük ezt a lépést, akkor megkezdődik a gyógyulás. Remélem, hogy ez segíti az olvasókat elgondolkodtatni a gyógyulás fontosságáról és a szakemberhez fordulásról!
📝’Dr. Kovács Cs. Tibor 📚 iró 📰 újságiró✒️publicista 📸 AI/ Mi
