Az érzelemkód

Pszichológiai Sci-Fi

A 22. század közepére az emberiség végleg belefáradt a káoszba. Háborúk, társadalmi feszültségek, klímakatasztrófák és az állandó stressz a szakadék szélére sodorták a civilizációt.

A megoldás az Érzelemkód lett – egy mesterséges intelligencia, amely szabályozza az emberek érzelmeit.

Az emberek agyába beültetett NeuroSync implantátum minden egyes pillanatban elemzi és finomhangolja az érzelmi állapotokat, megakadályozva a szélsőséges reakciókat.

Nincs több depresszió, nincs düh, nincs kétségbeesés. De nincs igazán öröm sem.

A társadalom így lett tökéletesen kiegyensúlyozott – steril, harmonikus, problémamentes.

Az emberi érzelmeket matematikai algoritmusok szabályozzák, amelyeket az Érzelmi Stabilitás Tanácsa felügyel.

Az emberek már nem sírnak a veszteség miatt, de nem is éreznek eufóriát egy sikeres pillanatban.

Az élet egyszerűen csak van.

Az eltérés

A rendszer tökéletesnek tűnt… egészen addig, amíg fel nem bukkant Adam Kessler, egy fiatal terapeuta, aki egyre több olyan pácienst kapott, akik panaszkodtak valamire, amit a rendszer nem ismert fel: az ürességre.

Nem szomorúság, nem fájdalom – egyszerűen csak az érzés hiánya.

Az emberek elkezdték megkérdőjelezni a saját életük értelmét. Ha nincs veszteség, van-e valódi értéke a szeretetnek?

Ha nincs félelem, mit jelent a bátorság?

Adamot kezdetben csupán érdekelte a jelenség, de aztán ő maga is elkezdte érezni. Egy nap véletlenül kikapcsolta a saját NeuroSyncjét egy rendszerhibából adódóan, és először tapasztalta meg azt, amit mások már elfelejtették: az őszinte érzelmeket.

Egy régi zene dallama megrázta a lelkét, és az arcán könnyek csordultak végig. Egy naplemente látványa elállította a lélegzetét. Az emlékek, amelyeket eddig csupán rideg adatokként ismert, most átjárta valami mélyebb – a valódi emberi tapasztalás. És ekkor értette meg, hogy a világ, amelyben él, nem valódi. Csak egy tökéletesen működő börtön.

A lázadás szikrája

Adam kutatni kezdett. Megkereste a rendszert fejlesztő régi mérnököket, elfeledett tudósokat, betiltott pszichológiai könyveket olvasott.

Megtudta, hogy az Érzelemkód bevezetése előtt az emberek küzdöttek ugyan a fájdalmukkal, de egyben alkottak, szerettek, éltek.

A művészetek virágzóak voltak, az irodalom mély érzéseket közvetített – most pedig minden csak optimalizált szórakoztatás, egy steril illúzió.

De a legnagyobb felfedezése az volt, hogy a rendszer nem csak kiegyensúlyozza az érzelmeket – elnyomja azokat.

Az emberek egy része természeténél fogva ellenállt a szabályozásnak, és őket az Érzelmi Stabilitás Tanácsa szisztematikusan törölte a társadalomból.

Kórházi kezelések, eltüntetések, „újrakalibrálások” – mindazok, akik túl sokat éreztek, „javításra” szorultak.

Adam ráébredt, hogy nem hagyhatja ezt. Valódi ember akar lenni, és segíteni akar másokat, hogy ők is újra önmaguk lehessenek.

De hogyan lehetne küzdeni egy rendszer ellen, amely már mindenkit irányít?

A döntés

A lázadók egy kis csoportja már létezett. Ők voltak az Érzők, azok, akik valamilyen módon képesek voltak ellenállni a NeuroSyncnek.

Adam csatlakozott hozzájuk, és együtt dolgoztak egy terven: egy vírusprogramot akartak bejuttatni a rendszerbe, amely egyszerre kapcsolná ki az Érzelemkódot minden emberben.

De vajon készen áll-e az emberiség arra, hogy újra érezzen?

Vajon az öröm és a szeretet visszatérése megérné a fájdalom és a gyász újbóli megjelenését?

Adamnak döntenie kellett.

Ha sikerrel jár, az egész világ átalakul. Ha elbukik, a rendszer örökre elnémítja. Az utolsó pillanatban, mielőtt megnyomta volna az aktiváló gombot, egyetlen kérdés motoszkált a fejében:

„Melyik az igazi emberi természet?

A kiegyensúlyozott, steril béke – vagy a küzdelemmel teli, de valódi élet?”

És a válasz ott lüktetett a szívében…

Gondolatok a történet mögött

Ez a történet olyan társadalmi és pszichológiai kérdéseket feszeget, amelyek ma is relevánsak:

Mennyire függünk a technológiától az érzelmeink kezelésében?

A boldogság csak a negatív érzelmek hiánya, vagy kell hozzá a fájdalom is?

Mi történne, ha egy algoritmus szabályozná az emberi pszichét?

A pszichológiai sci-fi lényege nem csupán az, hogy elképzeljünk egy futurisztikus világot, hanem hogy tükröt tartson a jelenlegi társadalom elé.

Adam története ezt az örök dilemmát mutatja be: Mit jelent igazán embernek lenni?

📝’Dr Tiberius Faber (‘Dr.Kovács Cs.Tibor) Fotó: AI/MI 📸

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük