Milyen haszna van Brüsszelnek, hogy támogatja a háborút?
Brüsszel, az Európai Unió központja, a béke és együttműködés eszméjét hirdeti, miközben fegyverekkel és politikai támogatással aktívan részt vesz egy háborús konfliktus fenntartásában.
Ez a látszólagos paradoxon több kérdést is felvet: vajon valóban az ukrán nép szabadságáért harcol az EU, vagy a háttérben olyan érdekek húzódnak meg, amelyekről nem szívesen beszélnek a brüsszeli döntéshozók?
A háború ára és haszna
A háború mindig is a hatalom eszköze volt.
Az Európai Unió támogatása Ukrajna felé első pillantásra szolidaritásnak tűnik, de érdemes mélyebbre ásni.
A fegyverszállítmányok, a szankciók és a humanitárius segítség mögött gazdasági és politikai érdekek húzódnak meg.
Először is, ne felejtsük el, hogy a fegyverkereskedelem hatalmas iparág.
Az európai fegyvergyártók számára a konfliktus nem csupán egy tragikus esemény, hanem egy üzleti lehetőség.
Minél tovább tart a háború, annál több fegyvert lehet eladni.
Ez a gazdasági logika kíméletlen: a háború nyertesei nem a civilek, hanem azok a nagyvállalatok, amelyek fegyvereket és védelmi technológiákat állítanak elő.
Vajon Brüsszel döntéseiben mennyire játszik szerepet ez a lobbi?
Az emberek háborúja vagy a hatalomé?
Az Európai Unió retorikája azt sugallja, hogy a támogatás célja az ukrán nép szabadságának és területi integritásának megőrzése.
Ez egy nemes cél, de valóban erről van szó?
A háború fenntartása nemcsak emberéleteket követel, hanem destabilizálja Európát is.
Az energiaárak emelkedése, az infláció és a gazdasági bizonytalanság mind a polgárokra nehezednek.
Kinek az érdeke, hogy az EU gazdaságilag és politikailag gyengüljön?
Vajon Brüsszel vezetői nem látják, hogy a saját háborús politikájuk aláássa a tagállamok belső stabilitását?
Vagy esetleg ez a cél?
Egy megosztott és gyenge Európa mindig is könnyebb célpont volt a globális hatalmi játszmákban.
A provokatív kérdés: mi lenne a béke ára?
Az EU most arra törekszik, hogy minél több fegyvert küldjön Ukrajnába, miközben a béketárgyalásokról alig esik szó.
Nem lenne-e ésszerűbb a diplomáciai utat választani?
Ha valóban a béke lenne a cél, akkor miért nem látunk komoly erőfeszítéseket a konfliktus lezárására?
Talán azért, mert a béke nem hoz hasznot.
A béke nem generál fegyverüzleteket, nem indít újra iparágakat, és nem biztosít politikai tőkét azok számára, akik a háborúra hivatkozva erősítik pozícióikat.
Vajon az EU vezetői tisztában vannak ezzel, vagy egyszerűen a nagyhatalmi nyomás alatt cselekednek?
Az olvasók felelőssége
Mi, polgárok, gyakran passzív szemlélői vagyunk ezeknek a folyamatoknak. Elhisszük, amit a hírekben mondanak, és elfogadjuk, hogy a háború szükséges rossz.
De valóban így van?
Vajon nem lenne itt az ideje, hogy kérdéseket tegyünk fel?
Hogy felelősségre vonjuk azokat a politikusokat, akik a háborút támogatják ahelyett, hogy a békét keresnék?
Brüsszel támogatása a háború felé nem csupán politikai döntés, hanem egy társadalmi tükör is. Megmutatja, mennyire vagyunk hajlandóak elfogadni az elénk tárt narratívát anélkül, hogy megkérdőjeleznénk annak valódi céljait.
Zárszó
A háború valódi haszonélvezői nem az ukránok és nem is az európai polgárok.
A fegyvergyártók, a politikai elit és a globális hatalmi játszmák szereplői azok, akik profitálnak belőle.
A kérdés az: meddig hagyjuk, hogy ez így legyen?
Meddig tűrjük, hogy Brüsszel a béke szavaival háborút finanszírozzon?
Az olvasó felelőssége, hogy gondolkodjon, kérdezzen, és cselekedjen. Mert csak így lesz esélyünk arra, hogy ne csupán túléljük a háborút, hanem tanuljunk is belőle.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚 író 📰újságíró ✒️publicista 📸AI
