„Az első lépés csodája
A hívás egy csendes nyári délután érkezett. A telefon túlsó végén egy nő kétségbeesett hangja szólt, és egy fiatal férfiról beszélt, aki már két napja képtelen felkelni a földről. A fájdalom a derekában olyan erős volt, hogy még a legegyszerűbb mozdulatok is kínszenvedést okoztak. Hallgattam, és közben megéreztem, hogy a fájdalom mögött nemcsak a testi sérülés rejtőzik.
A szavak mögül kétség, szégyen és tehetetlenség szűrődött át. Amikor megérkeztem a megadott címre, egy kopottas lakás fogadott. Az előszobában munkásruhák hevertek szanaszét, egy sárga biztonsági mellény az egyik széken lógott. Beljebb lépve a nappali padlóján feküdt a férfi, egy gyűrött paplanon, mellette egy félig üres vizes palack és egy okostelefon. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a fájdalom nemcsak a testét bénította le, hanem az egész életét megakasztotta.
A férfi, Tamás, huszonhét éves volt, és Ausztriában dolgozott egy nagy áruházban, targoncásként. Nem volt könnyű élete: a szülei vidéken éltek, és bár támogatták őt, anyagi lehetőségeik szűkösek voltak. Tamás mindent megpróbált, hogy megálljon a saját lábán. Munkáját szerette, de az utóbbi időben a fáradtság és a túlórák kezdték kikezdeni az egészségét. Egyetlen rossz mozdulat – egy nehéz alkatrész megemelése – elég volt ahhoz, hogy a fájdalom napokra a földre kényszerítse.
– Jó napot… ne haragudjon, hogy így kell fogadnom – szólalt meg halkan, amikor beléptem. Az arcán szégyen és tehetetlenség látszott.Leültem mellé a padlóra, és megkértem, mesélje el, mi történt. Lassú, tétova mondatokban kezdett beszélni. Éreztem, hogy minden szava mögött ott lapul a csalódottság – önmagában és a helyzetében.
Tamás elmondta, hogy aznap reggel, amikor a baleset történt, már eleve fáradtan érkezett a munkába. Az áruházban folyamatosan sietni kellett, és ő nem akart lemaradni. Egy nehéz fémalkatrészt kellett megemelnie, amelyhez valójában ketten kellettek volna. De nem hívott segítséget, mert nem akart gyengének tűnni. Ez a döntés most megbosszulta magát.
– Már bánom, hogy nem szóltam – mondta halkan. – De akkor úgy éreztem, muszáj megmutatnom, hogy képes vagyok rá. Először alaposan megvizsgáltam. A dereka környékén az izmok feszesek voltak, mintha vasból lettek volna. A fájdalom miatt minden mozdulatot kerülni próbált, és ez tovább súlyosbította a helyzetet. Nyugtató hangon elmagyaráztam neki, hogy a fájdalom nem végleges, és lépésről lépésre vissza fogjuk hozni a mozgását.
A kezelés lassan indult. Először masszázzsal lazítottam az izmokat, hogy csökkentsem a görcsöket. Tamás arcán minden érintésnél látszott az enyhülés és az óvatosság egyvelege. Ezután óvatosan elkezdtem csontkovács technikát alkalmazni. Minden mozdulatot előre elmagyaráztam, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak.– Most jön egy apró nyomás… lehet, hogy kattanást fog hallani, de ez jó jel – mondtam neki.
Amikor a kezelés véget ért, megkértem, próbáljon meg felállni. Tamás szemeiben aggodalom tükröződött.– Nem fog menni – suttogta. A vállára tettem a kezem, és nyugodtan válaszoltam:– Ne aggódjon, itt vagyok. Tartom magát. Hosszú percekig tartott, mire sikerült talpra állnia. Az arca egyszerre tükrözte a fájdalmat és az elszántságot.
Az első lépés nehéz volt, de megtette. Aztán még egyet, majd még egyet. Én mögötte álltam, készen arra, hogy elkapjam, ha szükség lenne rá. Amikor a szoba végéhez ért, megfordult, és akkor vette észre, hogy már nem tartom. Egyedül sétált.
Az arcán először a döbbenet, majd a felismerés, végül a tiszta öröm jelent meg.– Megcsináltam… tényleg megcsináltam! – mondta halkan, majd elmosolyodott. Ez a pillanat volt a fordulópont. Nemcsak a teste kezdett gyógyulni, hanem a lelke is. Láttam rajta, hogy visszatért belé az életkedv, a hit önmagában.
Miközben összepakoltam a felszerelésemet, Tamás még egyszer megköszönte a segítséget.– Tudja, ha maga nem jön el, talán sosem próbáltam volna meg felállni – mondta. – Köszönöm, hogy hitt bennem, amikor én már feladtam.
Ahogy kiléptem az ajtón, azon gondolkodtam, mennyire fontos időben segítséget kérni. Sokszor csak akkor fordulunk szakemberhez, amikor már nagy a baj, pedig a megelőzés sok fájdalmat és szenvedést spórolhatna meg.
Tanulság: Ne várjunk addig, amíg a fájdalom földre kényszerít minket – legyen az testi vagy lelki. Egy szakemberhez fordulni nem gyengeség, hanem bátorság. Az első lépés mindig a legnehezebb, de ez az, ami elindít a gyógyulás útján.
🖨️’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚író 📰újságíró ✒️publicista 📸AI / MI llusztráció
