Tavaszi suttogás
1. Fejezet – Március illata
A kávézó ajtaja halkan csilingelt, amikor Anna belépett. Március volt, és a tavasz első napsugarai melegítették az utcát.
A nő szerette ezt az évszakot. A virágárusok telepakolták a standjaikat nárciszokkal, tulipánokkal, ibolyákkal – mintha a város maga is ünnepelné a nőket ezen a különleges napon.
Anna a szokásos helyére ült az ablak mellé, ahol tökéletes kilátása volt a téren álló kis virágüzletre. Minden évben itt figyelte, ahogy a férfiak megveszik az első tavaszi csokrokat. Egy idős úr minden évben pontosan nyolc vörös rózsát vett – talán a feleségének, talán egy emléknek.
Egy fiatal fiú zavartan állt a pult előtt, látszott rajta, hogy most vásárol először virágot. Anna mindig elképzelte a történeteiket.
De ezen a napon valami más is történt.
Egy férfi állt a virágüzlet előtt, aki nem mozdult, csak hosszan nézett egy csokor fehér tulipánt. Magas volt, sötét hajú, és valami furcsa mélabú ült az arcán. Anna nem tudta levenni róla a szemét. A férfi végül vett egy csokrot, majd a kávézó felé fordult. Egyenesen Anna tekintetébe nézett.
2. Fejezet – Egy csokor emlék
Anna hirtelen elkapta a pillantását, de késő volt. A férfi belépett a kávézóba, és egyenesen az ő asztalához lépett.
– Szabad ez a hely? – kérdezte.
Anna bólintott, de a meglepettségtől egy szót sem tudott mondani. A férfi leült, a csokrot az asztalra tette, és zavartan mosolygott.
– Sajnálom, ha furcsán viselkedtem odakint. Csak… régóta nem vettem már virágot senkinek.
Anna kíváncsian nézett rá.
– Akkor ma különleges nap lehet.
A férfi elmosolyodott.– Igen, az.
Ma lenne a feleségem születésnapja. Mindig fehér tulipánt vettem neki. Anna megérezte a fájdalmat a szavaiban.– Sajnálom…
– Már három éve történt – mondta a férfi halkan.
– De ma először éreztem, hogy talán nem csak az emléke miatt vehetnék virágot. Hanem egy új kezdetért is.
A férfi felnézett rá, és Anna hirtelen megértette, miért ült le mellé. Nem véletlen volt. Egy pillanat volt, egy csendes, jelentőségteljes pillanat.
– Bocsánat, be sem mutatkoztam – mondta a férfi. – Levente vagyok.
– Anna.És így kezdődött.
3. Fejezet – A tavasz második esélye
Levente és Anna aznap órákig beszélgettek. Olyan könnyedén folyt a szó, mintha mindig is ismerték volna egymást. Levente mesélt a múltjáról, Anna pedig arról, hogy miért szereti figyelni a nőnapi virágvásárlókat.
– És én? – kérdezte Levente mosolyogva.
– Mit gondoltál rólam, amikor láttál a virágüzlet előtt?
Anna elnevette magát.
– Hogy talán egy rég elveszett szerelem emlékének veszed a virágot. És igazam is lett. Levente bólintott.
– De talán egy új történet is kezdődhet egy csokor virággal. Egy ideig csendben maradtak. Anna az asztalon pihenő tulipánokra nézett.
– Ezek a virágok ma még senkihez sem tartoznak – mondta halkan. Levente lassan felemelte a csokrot, és Annának nyújtotta.– De most már igen.
4. Fejezet – Egyetlen pillanat
Aznap este, amikor Anna hazaért, a fehér tulipánokat egy vázába tette. Nézte őket, és valami furcsa melegség töltötte el. Nem tudta, mi lesz ebből. Nem tudta, hogy ez egy új szerelem kezdete, vagy csak egy különleges nőnap emléke. De valamit érzett. Egy lehetőséget. Egy második esélyt. Másnap reggel, amikor kinyitotta a kávézó ajtaját, Levente már ott ült. Egy újabb csokor virággal. Anna elmosolyodott.Talán idén a tavasz nemcsak a természetnek, hanem a szívének is új életet ad.
✍️ Kovaryn Eldforge (Kovács Tibor) 📸 MI illusztráció
