A magyar egészségügy várólistái: valódi okok és felelősök
Magyarországon a kórházi és szakrendelői várólisták hosszúsága évek óta közbeszéd tárgya. Egy térdműtétre akár egy évig is várhatunk, egy szívkatéterezésre hónapokat, és még egy egyszerű MR-vizsgálatra is sokszor csak fél év múlva kapunk időpontot.
A kérdés azonban nem az, hogy léteznek-e várólisták, hanem az, hogy miért fogadtuk el ezt normálisnak?
Ki a felelős, és mit lehetne tenni?
„Ez van, ezt kell szeretni”?
Sokan az egészségügyi dolgozókra mutogatnak, hogy keveset dolgoznak, nem elég hatékonyak. Mások a kormányt hibáztatják, mondván, hogy nem fordítanak elég pénzt az egészségügyre. Van igazság mindkét érvelésben, de a valódi probléma mélyebben gyökerezik.
A magyar társadalom kollektív tűrőképessége, a rossz beidegződések és a politikai döntések együtt teremtették meg ezt a helyzetet.
Egy jól működő egészségügynek három alappillére van: 1. Orvosok – szakdolgozók, 2. Infrastruktúra és 3. Finanszírozás. Magyarországon ezek közül mindhárom ingatag.
Orvosok és szakdolgozók: menekülés vagy maradás?
Míg az állami szektorban dolgozó orvosok száma stagnál, a magánellátásban exponenciálisan növekszik.
Nem csoda: egy tapasztalt sebész a magánklinikán egyetlen hét alatt megkeresheti azt, amit az állami rendszerben egy hónap alatt sem. Aki teheti, menekül. A szakdolgozók helyzete még siralmasabb. A kórházi ápolók, asszisztensek olyan bérekért dolgoznak, amelyek mellett a Lidl pénztárosi állása is vonzóbb alternatíva.
A kérdés az: ha nincs, aki ellássa a betegeket, mitől is csökkennének a várólisták?
Infrastruktúra: a 19. századi körülmények
Magyarországon a kórházak egy része fizikailag is alkalmatlan a modern betegellátásra. Ha nincs elég műtő, nincs korszerű géppark, ha az osztályokon ágyi poloska és penész az úr, akkor a kapacitás hiánya automatikusan meghosszabbítja a várakozást. Az évtizedek óta tartó toldozgatás-foldozgatás nem oldja meg a problémát, csak elfedi.
Finanszírozás: lyukas vödörbe öntött pénz
A magyar állam GDP-arányosan jóval kevesebbet költ egészségügyre, mint az európai átlag. De nemcsak az összeggel van gond, hanem az elosztással is. Túl sok pénz megy el felesleges bürokráciára, rossz döntésekre és látványberuházásokra.
Egy új stadiont minden kormány szeret átadni, de mikor avattak utoljára világszínvonalú kórházat?
Mit lehet tenni?
A várólisták rövidülése nem varázsütésre történik, hanem tudatos és radikális döntésekkel.
1. Valódi béremelés – Nem kampányízű bérrendezés, hanem olyan fizetések, amelyek mellett az orvosok és szakdolgozók nem akarnak az első adandó alkalommal külföldre menni vagy a magánellátásba menekülni.
2. Magán és állami rendszer összehangolása – A jelenlegi kettős egészségügyi rendszer egymás ellen dolgozik. Ha az állami kórházak kapacitását átszerveznék, és ésszerű együttműködés jönne létre a magánszektorral, sokkal több beteg juthatna időben ellátáshoz.
3. Kevesebb bürokrácia, több szakember – Nem papírtologatásra, hanem orvosokra és ápolókra van szükség.
A kórházi menedzsmenteket szakmai alapon kellene összeállítani, nem politikai szempontok szerint.
4. Prevenció és háziorvosi rendszer erősítése – A várólisták csökkenéséhez az is kell, hogy kevesebben szoruljanak kórházi kezelésre. Ha az emberek időben eljutnának a megfelelő szakorvoshoz vagy háziorvoshoz, sok betegség el sem jutna a műtőasztalig.
Elfogadjuk vagy cselekszünk?
A kérdés végső soron az, hogy belefáradtunk-e már eléggé ebbe a rendszerbe ahhoz, hogy változást követeljünk?
Mert a politikai elit csak addig tűri meg ezt az állapotot, amíg mi is eltűrjük. A változás nem egyetlen miniszter döntésén múlik, hanem rajtunk: azokon, akik holnap reggel is egy több hónapos várólista végére kerülnek.
És a végén ott a legnagyobb kérdés: Mikor mondjuk ki végre, hogy elég volt?
A kritika önmagában nem elég – konkrét megoldások kellenek!
Javaslatok, amelyek valóban csökkenthetnék a magyar egészségügy várólistáit és javíthatnák a rendszert.
Valódi béremelés az orvosoknak és szakdolgozóknak
A szakemberek megtartása érdekében nem kampányszerű, hanem folyamatos, kiszámítható béremelés kellene, amely versenyképes a magánszektorral és a külföldi ajánlatokkal.
Az ápolók és szakdolgozók megbecsülése
Az orvosok mellett az ápolók, műtősök, asszisztensek is kritikus szerepet játszanak. Ők kapjanak versenyképes fizetést és megfelelő munkakörülményeket!
Egyszerűbb adminisztráció – kevesebb papírmunka, több betegellátás
Az orvosok és nővérek idejének nagy része papírmunkával telik. Digitális rendszerekkel, automatizációval tehermentesíteni kell őket, hogy a betegekre koncentrálhassanak.
A háziorvosi rendszer megerősítése
Ha a háziorvosok több jogosultságot, jobb diagnosztikai eszközöket kapnának, sok beteg feleslegesen nem kerülne szakorvosi várólistára.
Elektronikus egészségügyi időpontfoglaló rendszer fejlesztése
Egy országosan egységes, átlátható online időpontfoglalási rendszer csökkenthetné a felesleges várakozást és segíthetné a kapacitások jobb elosztását.
Magán- és állami egészségügy összehangolása
Jelenleg az állami és magánellátás egymás ellen dolgozik. Ha az állami rendszer szerződést köthetne magánszolgáltatókkal várólisták csökkentésére, sok beteg gyorsabban ellátást kaphatna.
A szakrendelők délutáni és hétvégi működtetése
Ha több szakrendelés nemcsak hétköznap reggel 8 és délután 3 között működne, sokkal több beteg férne hozzá időben a szükséges vizsgálatokhoz.
Több diagnosztikai központ (CT, MR, röntgen stb.)
A hosszú várakozási idő egyik fő oka, hogy kevés a megfelelő diagnosztikai kapacitás. Új diagnosztikai központok létrehozásával rövidülhetnének a várólisták.
Kórházi kapacitások átszervezése és hatékonyabb kihasználása
Vannak kórházak, amelyek alulterheltek, míg mások túlzsúfoltak. Egy országos betegelosztási rendszer segíthetne a kapacitások jobb kihasználásában.
Orvosok és nővérek visszacsábítása külföldről
Külön programmal lehetne ösztönözni a külföldön dolgozó magyar orvosokat és ápolókat a hazatérésre – versenyképes fizetéssel, lakhatási támogatással.
Több orvos- és szakdolgozóképzés, ösztöndíjak
Több hallgatót kellene felvenni az orvosi egyetemekre, és vonzó ösztöndíjakkal kellene motiválni őket, hogy ne hagyják el az állami rendszert a diploma után.
Kórházi menedzsment szakmai alapon
A kórházi vezetőket ne politikai kinevezettek, hanem valódi egészségügyi szakemberek közül válasszák ki!
Szigorúbb betegút-menedzsment
Jelenleg sokan indokolatlanul foglalják a helyet a várólistákon. Ha hatékonyabb betegirányítás lenne, csak azok kerülnének a listára, akiknek valóban szükségük van rá.
Több szakápoló, fizioterapeuta, alternatív ellátási forma
Sok esetben nincs szükség orvosra, hanem egy jól képzett gyógytornász, dietetikus vagy pszichológus is segíthetne a beteg állapotán. Ez tehermentesítené az orvosokat.
Több prevenció, kevesebb krónikus beteg
Ha a magyar lakosság egészségtudatosabb lenne, kevesebb ember kerülne kórházba, így a várólisták is rövidülnének. Kampányok, szűrőprogramok segíthetnék ezt.
Digitális egészségügyi rendszer fejlesztése
Egy jól működő digitális rendszerrel az orvosok több időt tölthetnének a betegekkel, nem pedig a betegkartonok keresgélésével.
A gyógyszerfelírás és ellenőrzés modernizálása nem 💯%
Sok beteg feleslegesen terheli az egészségügyi rendszert, mert csak egy recept miatt kell orvoshoz mennie. Online receptfelírással ez csökkenthető lenne.
A hálapénz teljes felszámolása nem 💯%
Bár a hálapénz hivatalosan már tiltott, sok beteg még mindig így próbál előrébb jutni a várólistákon. A rendszer átláthatóságával és a valódi bérrendezéssel ennek véget lehetne vetni.
Innováció és robotika az egészségügyben
Robotsebészet, mesterséges intelligencia-alapú diagnosztika, telemedicina – az egészségügy modernizálásával csökkenteni lehetne a várólisták hosszát és az orvosok túlterheltségét.
Nyilvános, átlátható várólista-rendszer
A jelenlegi rendszer sokszor kaotikus, és nem mindenki fér hozzá a valós adatokhoz. Egy nyilvános, online várólista-rendszer segíthetne, hogy az emberek tisztában legyenek a valódi helyzetükkel.
–Összegzés: nincs csodafegyver, csak tudatos építkezés
A magyar egészségügy nem egyetlen ok miatt van válságban, és a várólisták sem egyetlen döntéssel fognak megszűnni.
De ha a fenti pontokból már csak a fele megvalósulna, az hatalmas előrelépés lenne.
A kérdés az: lesz-e politikai és társadalmi akarat a változásra?
Vagy még mindig elfogadjuk a hónapokig tartó várakozást, a reménytelen rendszert és a „majd lesz valahogy” mentalitást?
Mert ha mi nem követelünk változást, akkor a várólisták sem fognak rövidülni.
📝’Dr.Kovács Cs.Tibor 📚 író, 📰 újságíró, 📢publicista 📸 MI
