„Cukor az agynak” – egy tévhit, ami meglepően sokáig tartotta magát.
Sok szülő, nagyszülő jó szándékkal kínál csokit, kekszet, üdítőt a gyereknek tanulás előtt. Azt gondolják, ettől majd „jobban megy a gondolkodás”, „pörög az agy”, „kapsz egy kis energiát”.
A valóság viszont egészen más.
Amikor a gyerek cukrot eszik, a vércukorszintje hirtelen megemelkedik – az agya ezt a gyors változást fenyegetésként értelmezi. Beindul a stresszreakció: adrenalin, kortizol, idegrendszeri túlműködés. Nemhogy segítene, hanem romlik a koncentráció, csökken a problémamegoldó képesség.
Ez különösen igaz akkor, ha a gyerek eleve fáradt, kialvatlan, vagy stresszes. A cukor ilyenkor csak rátesz egy lapáttal. Először feldobja – aztán hirtelen zuhanás. Ingerültség, figyelemzavar, hiperaktivitás: ezek nem a gyerek „akaratának” a hibái. Ezek az idegrendszer válaszai a környezeti terhelésre.
És ha ez a helyzet újra és újra megtörténik – minden felelés, dolgozat, edzés előtt „kis csoki, kis energia” –, akkor ez a működés válik alapértelmezetté. A gyerek megtanulja: stressz = cukor. És később már minden konfliktusra, kimerültségre ezzel válaszol.
Pedig lenne más út.
A stabil vércukorszint, a minőségi fehérjék és zsírok, a megfelelő alvás és mozgás valódi támogatást jelentenek az idegrendszernek. Ezek adják azt a biztonságot, amelyből a gyerek nyugodtan tanulhat, fejlődhet – és a legjobbat hozhatja ki magából.
Mert az agynak nem cukorra van szüksége. Hanem biztonságra, kapcsolódásra – és valódi táplálékra.
