𝐑𝐨𝐦á𝐧𝐢𝐚, 𝟏𝟗𝟖𝟏–𝟏𝟗𝟖𝟗

Az éhség Romániában nem kiáltással kezdődött, hanem csendel🤐

A ’80-as években az emberek nem azt mondták: „éhesek vagyunk”.Azt mondták: „ma nincs”. Majd holnap meglátjuk.

A blokkokban (panel­lakásoban) reggel főztek meg mindent az egész napra. Nem hagyományból. Hanem mert nem lehetett tudni, estére lesz-e még bármi.

A kenyér jegyre ment. Az olaj is. A cukrot „kartonra” adták. Mi gyerekek pontosan tudtuk, hogy hány szelet jut nekünk. Nem kérdeztünk…. Nem kértünk…Hiába is próbáltuk volna🫩

Az iskolában (amikor praktikázni vittek) akik gyorsabban ettek, kinyalták a tányért. Akik utoljára végeztek…nem néztek körül.

Falun az embereknek még volt földjük. Városban sor volt. Sor tejért, hajnali négytől. Sor húsért, amikor „behozták”. Sor úgy, hogy nem is tudtad, miért állsz. Néha üres kézzel mentünk haza. Máskor egy üveg tejjel,amit úgy szorítottunk magunkhoz, mintha élt volna! Az anyák igyekeztek többnek láttatni az ételt. Hosszú levesek. Vékonyra vágott krumpli. Lébe áztatott kenyér. Panírozott parizer ( a romániai „gasztro-túlélés” egyik klasszikusa 🥚🍳) Ismerős ?

Az apák azt mondták, nem éhesek. A gyerekek tudták, hogy hazudnak. Voltak, akik éhesen mentek dolgozni. Mások a gyárból loptak. Nem eladni. Hanem hogy hazavigyenek valamit, ami ehető volt. Ment az árú csere, egy rúd szalámi 2 csomag Kent😎

Mi gyerekek bélyeget cseréltünk szalvétára…Este korán leoltották a villanyt. Áram is csak adott óraközökben volt! A meleg is…A lakásokban csend volt. Nem azért, mert nem lett volna mit mondani. Hanem mert az éhségről nem beszélnek. Az elmúlik. Az évek teltek. A rendszer megbukott. De akik átélték a ’80-as évek éhségét,ma is óvatosan törik a kenyeret. Ma sem dobnak ki ételt. Ma is azt mondják: „jó, majd holnap eszünk”.Nem fukarságból. Emlékezetből.

Ha megélted azokat az éveket,tudod, hogy ez nem történet. Ez emlék. Persze Boomerek vagyunk, abból a fajtából akik még tudják, milyen az, amikor: • a panírozott parizer ünnepi étel volt, • a kenyér nem került a kukába, •a „ma nincs, majd holnap” teljesen normális mondat volt, •és a nosztalgia nem filter, hanem tapasztalat. Nem trend. Nem retro-divat. Életiskola.

📝 ‘Dr. Kovács Cs.Tibor újságíró, publicista Forrás: radiokoko.ro