A kékfrankos legendája: igaz vagy csak szép mese?
Sopron neve ma már szinte egyet jelent a kékfrankossal.
Kevés borfajta kötődik olyan szorosan egy városhoz, mint ez a karakteres vörösbor a leghűségesebb városhoz.
De vajon igaz-e a történet, amely szerint a kékfrankos nevét a napóleoni háborúk idején kapta? A legismertebb legenda szerint a Sopron környékén állomásozó francia katonák kétféle pénzzel fizettek a helyi borért.
A gazdák hamar rájöttek, hogy a „kék” színű frank többet ér a másiknál, ezért a jobb minőségű bort csak ezért voltak hajlandók adni.
A vásárlók állítólag így kezdték kérni a „kék frankért járó bort”, amelyből később megszületett a Kékfrankos név.
A történet szép, könnyen megjegyezhető, és generációk óta mesélik Sopronban. A gond csak az, hogy a történészek nem találtak rá egyértelmű bizonyítékot.
A borfajta neve valószínűleg később terjedt el, és a legenda inkább a helyi emlékezet része lett, mintsem pontos történelmi tény. Ami biztos: a Kékfrankos szőlőfajta évszázadok óta jelen van a térségben.
A Soproni borvidék hűvösebb klímája és meszes talaja különösen kedvez neki. A 19. század végére már a környék egyik legfontosabb vörös szőlőfajtájává vált, és a filoxéravész után is jelentős szerepet kapott az újratelepítések során.
Így hát a válasz egyszerre igen és nem. A kékfrankos legendája valószínűleg nem teljesen igaz, de annyira összeforrt Sopron történetével, hogy ma már maga is a város kulturális örökségének része.
Néha a legendák legalább annyit elárulnak egy közösségről, mint a száraz történelmi tények.
A Kisalföldi Krónikák tanulsága: nem tudjuk biztosan, hogy a kék frank adta-e a bor nevét, de azt biztosan tudjuk, hogy a Kékfrankos nélkül ma már nehéz lenne elképzelni Sopront.
Forrásjelleg: helytörténeti legenda, amelynek történelmi alapja vitatott; a legenda tényként nem állítható, de helyi hagyományként bátran bemutatható.
🗞️’Dr.Kovács Cs.Tibor 📰 író, újságíró
